A Tanácsköztársaság külpolitikája és bukása

-         a külpolitika célja:

o   Magyarország területéből minél nagyobb részt őrizzenek meg

o   ekkorra kiderült, hogy nem elsősorban a diplomáciai út a nyerő; ütőképes hadsereg is kell

-         az első lépések

o   szövetséget kötöttek a Szovjetunióval

o   azonnal megkezdték a Vörös Hadsereg szervezését

•   a régi tisztikar egy része – sokszor meggyőződése ellenére – felsorakozott a Tanácsköztársaság honvédő harca mellé

-         a Vix-jegyzék

o   a Forradalmi Kormányzótanács – békés szándékát hangsúlyozva – visszautasította a Vix-jegyzéket

o   az antant újabb javaslata kedvezőbb volt

•   a Vix-jegyzékben foglaltakhoz képest 25 kilométerrel keletebbre javasolta a demarkációs vonalat

o   a Kormányzótanács csak feltételekkel lett volna hajlandó ezt elfogadni

o   az antant döntött: a magyar kommunista államot fegyverrel le kell győzni

•   egyrészt a jegyzékek elutasítása miatt
•   másrészt a kommunizmus terjedésének megakadályozása miatt
•   a támadások
•         a román hadsereg április 16-án a demarkációs vonal teljes hosszában megindította támadását

o   április 30-ára egyetlen hídfő kivételével mindenütt elérték a Tisza vonalát

•         az egy héttel később meginduló csehszlovák csapatok május 1-jére elérték a Miskolc–Diósgyőr–Ózd-vonalat

o   a Tanácsköztársaság fegyveres válasza

•   gyors ütemben folyt a munkások toborzása a Vörös Hadseregbe, melynek létszáma április végére elérte a 70 ezer főt
•   a Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült a csehszlovák fronton
•         hamar elfoglalták Kassát, Eperjest, majd Bártfánál elérték a történelmi Magyarország határát

o   az antant válasz

•   Clemenceau, a békekonferencia francia elnöke követelte a magyar északi hadjárat leállítását követelte
•         az elutasítás antanttámadással fenyegetett
•         teljesítése esetén a békekonferenciára szóló meghívást és elismerést ígért

o   bár a proletárdiktatúra vezetőit megosztotta a Clemenceau-jegyzék, hosszas viták után mégis az elfogadása mellett döntöttek

•   sokan nagy hibának tartották a Vörös Hadsereg visszahívását egy győzelmes hadjáratról
•   de a hadsereg nem hivatásos hadsereg volt, főleg budapesti munkások alkották és pár hét után – ezt erősítik meg a levéltári források a hadsereg vezetőitől Budapestre küldött jelentések – bomladozóban volt
•   e mellett a szovjetektől semmilyen támogatást nem kapott és remélhetett Magyarország
•   az antant támadást pedig a román és a szerb haderő már várta is
•   a Kormányzótanács július első napjaiban így kiürítette a Felvidéket

o   a Tanácsköztársaság ekkorra külső és belső helyzetet tekintve is reménytelen helyzetbe került

•   a Tanácsköztársaság belső támogatottsága is leszűkült
•         a társadalom jelentős része passzívan kivárt, és mind többen fordultak ellene is
•   a régi jobboldali katonatisztek puccsot szerveztek
•         Bécsben magyar emigránsok Bethlen István vezetésével megalakították az Antibolsevista Comitét (ABC)
•         Szegeden pedig egy jobboldali szervezkedés megkezdte a „magyar nemzeti hadsereg” felállítását

o   hadügyminisztere Horthy Miklós lett

•   a románok közben az antant ígérete ellenére nem vonultak a Tiszántúlról
•         sőt, a román csapatok július 30-án Szolnoknál átkeltek a Tiszán, nyitva állt előttük az út a főváros felé
•         augusztus 4-én a román csapatok bevonultak Budapestre

o   a Kormányzótanács és a pártvezetés felismerte a helyzet reménytelenségét, s a további véráldozatokat feleslegesnek ítélve lemondott (augusztus 1.)

•   a kommunisták 133 napig voltak hatalmon, de így is nagy hatást tettek Magyarország történelmére