Az inkvizíció
- az inkvizítorok
- nem papok vezették, hanem profi inkvizítorok, akik erre voltak kiképezve és teljes állásként látták el feladatukat
- a vizsgálat módja
- az inkvizítorok általában párban utaztak városról városra, faluról falura
- bejelentették megérkezésüket, és a helyi templomban egy nagy gyűlést tartottak
- aki nem ment el az már gyanússá vált
- kijelentették, hogy aki egyből bevall dolgokat vagy információkat ad az eretnekekről kis büntetésre számíthat, de ha valaki tartogatja azokat később sokkal rosszabbul jár
- nagyon sok iratanyagot készítettek: mindent feljegyeztek a kihallgatások során, így könnyen tudták hazugságon vagy ellentmondáson kapni a vádlottat
- ezek a történészek számára is felbecsülhetetlen értékű dokumentumok
- folyamatosan feszültségben tartották a vádlottat
- nem adtak át információkat neki
- nem tudták ki jelentette fel őket és a bizonyítékokhoz sem fértek hozzá
- kifejezték, hogy jobb az azonnali beismerés, mint egy évekig tartó hosszú vizsgálat és tárgyalás
- gyakran bevallottak kisebb dolgokat, mert nem tudták, hogy az inkvizítorok mit tudnak, mit várnak el tőlük
- nem adtak át információkat neki
- a tárgyalás
- teljesen titokban zajlott
- kínzásokat alkalmazhattak, ha valakiről úgy gondolták, hogy rejteget valamilyen információt, vagy nem vonja vissza eretnek nézeteit
- az inkvizítorok ugyanazokat a kínzásokat használták, mint a világi bíróságok, az csak legenda, hogy külön, kegyetlen eszközeik lettek volna
- nagyon szigorúan büntették, ha valaki igaztalanul vádolt valakit eretnekséggel vagy hamisan tanúskodott valaki ellen
- az adott településen nyilvánosan hirdették ki az ítéleteket, nem egyesével, hanem 10-20, akár 100 vádlottét egyszerre (ők addig a börtönben vártak) és elrettentésül részletesen felsorolták, hogy kit milyen eretnek nézetért ítélnek el
- az ítélet végrehajtása
- kezdetben meg akarták győzni az eretnekeket, majd ha ez nem sikerült, csak akkor akasztották fel őket
- a kivégzés igazából kudarc volt az inkvizítoroknak, mert elsődleges céljuk a katolikus hitre való visszatérítés volt
- a lehetséges büntetések
- zarándoklat megtétele
- egész életében sárga keresztet kell viselnie a ruháján, ami azt mutatja, hogy ő eretnek
- börtönbüntetés
- kivégzés
- ha valaki nem vonta vissza tanait vagy másodszorra találták bűnösnek
- általában máglyán égették el
- kezdetben meg akarták győzni az eretnekeket, majd ha ez nem sikerült, csak akkor akasztották fel őket
- az inkvizítorok általában párban utaztak városról városra, faluról falura
A koldulórendek
- az eretnekmozgalmakkal szemben az inkvizíció és a keresztes hadjáratok azonban nem jártak sikerrel
- olyan megoldást kellett kitalálni, ami nem megbünteti a már létező eretnekeket, hanem megelőzi, hogy az eretnekség elterjedjen
- ezt a feladatot, a 13. századtól létrejövő koldulórendek kapták
- életmódjában az eretnekek által hirdetett evangéliumi szegénységet hirdeti, de hű a pápához
- kialakulásuk, létrejöttük oka
- a 12. század végén Európában egyre fejlettebbé váltak a városok
- a katolikus egyház azonban sokáig nem foglalkozott a városokkal
- az egyház egyre inkább elzárkózó lett: a sok szerzetesrend a világtól elzárt helyen alakult ki
- a városok nagy szabadságot harcoltak ki a 13. századra, a püspököknek sem volt beleszólása a város ügyeibe, mint korábban
- a városok a fejlődő tudományos élet színterei is voltak, ami szintén erősítette az egyháztól való eltávolodást
- és az eretnekség elsősorban a városokban jelentkezett
- a városok lakói az eretnek szónokokban látták az igazi kereszténység meggyőzőbb képviselőit, mint a nagy gazdagságra szert tett püspökökben vagy a távoli kolostorokban
- a ferencesek
- a legelső és legjelentősebb koldulórend
- Assisi Szent Ferenc – a ferencesek alapítója
- apja ruhakereskedő, vagyis városi polgár
- későbbi sikereinek ez egyik eleme: a városiak maguk közül valónak érezték és ténylegesen tudta, mire van szükségük
- húszas éveiben elhatározta, hogy megtagadja addigi életét és azt, amit apja szánt volna neki
- egy templomban hangot hallott, miszerint újra kellene építenie a város határában álló romos kápolnát
- az utcán kéregetni kezdett a célért és családja ruháinak egy részét is eladta
- apja a város főterén vonta kérdőre, ahol Ferenc levetkőzött, mondván nincs szüksége semmire tőle és megszakítja családjával a kapcsolatot
- a pápát kis követő közösségével arra kérte, hogy új rendet alapíthasson
- idős korában megjelentek nála a stigmák (Jézus sebei)
- a rend fő jellemzői
- a városokban működtek és fő céljuk az volt, hogy versenyre keljenek az eretnek szónokokkal és a hívek inkább maradjanak a katolikus egyházban, mint hogy eretnek-szekták követői legyenek
- a közösség szintjén is szegénységet fogadtak
- napról napra éltek
- a tervezés Isten elleni gondolat és a középkorban nem is terveznek nagyon előre az emberek, így vagyon sem kell, napról napra éltek, az Úrban bíztak, hogy az gondoskodik róluk
- Ferencről különösen ismert volt, hogy nem tervezett előre, haladni is össze-vissza kitérőkkel haladt és ha az erdőben madarakkal találkozott, akkor nekik prédikált
- a sztori szerint Ferenc reggelente addig forgott, míg el nem szédült, és ahogy elesett, amerre a feje állt arra indult el és kezdte téríteni azokat, akikkel először találkozott
- koldultak
- az emberek kisebb adományokkal segítették őket
- nagy adományokat kezdetben nem fogadtak el, csak amennyi az aznapi megélhetésüket biztosította
- prédikáltak
- vitatkoztak
- vitatkoztak a hitről az emberekkel: nem kellett elfogadni mindent, hanem ellen lehetett mondani: ez pont a városlakók világa: a kereskedők, kézművesek alkudoztak, vitatkoztak, ez az ő terepük
- gyóntattak
- korábban a pap semmit nem kérdezett, csak kikereste a listából az adott bűn büntetését
- a ferencesek elbeszélgettek a bűnről: miért tetted, megtennéd-e újra, részeg voltál-e és megpróbálták megérteni az okokat, így alkudozni is lehetett a büntetésről
- apja ruhakereskedő, vagyis városi polgár