Változások a kora középkori gazdaságban
- a földművelési rendszerek
- legelőváltó rendszer (vadtalajváltó rendszer)
- felváltva néhány éven át szántóföldnek s aztán néhány éven át legelőnek használták, állandó szántófölddel e rendszer nem rendelkezik
- mindig az a rész lett a szántó, amelyet előzőleg az ott legelő állatokkal “trágyáztattak”
- alacsony hozamú, kevés embert tud eltartani
- kétnyomásos gazdálkodás
- a megművelt földet kettéosztották
- csak az egyik felét művelték, a másikat ún. ugaron hagyták
- az ugarra az állatokat hajtották, ezek legeltek és közben trágyázták a földet
- évente megcserélték a két funkciót
- a föld kétévente pihen, így sokkal hosszabb ideig lehet művelni
- háromnyomásos gazdálkodás
- a három részre osztott föld harmada maradt ugar
- a másik két harmadba őszi, illetve tavaszi gabonát vetettek
- így a föld szintén pihent, de a terület 2/3 részét tudták művelni
- új típusú technikák, szerszámok is kialakultak
- nehézeke
- szügyhám
- borona
- vízimalom
„Akik imádkoznak” – egyháziak a középkorban
Az egyházi rend tagjai sajátos, nemzetek feletti szervezetet alkottak: országhatároktól függetlenül tagjai voltak egy nagy létszámú, központosított szervezetnek, az egymás közti érintkezésben közös nyelvet, a latint használták.
- az egyházi személyeket két nagy csoportra oszthatjuk
- világi papság
- szigorú alá-fölérendeltségi szervezetet alakított ki az egyház
- pápa
- érsekek
- püspökök
- plébánosok
- ők a hívekkel foglalkoztak
- működtették az egyházi szervezetet
- pogányokat térítettek
- ellátták az írásbeliséggel és oktatással kapcsolatos feladataikat
- kereszteltek, házasokat adtak össze, temetéseket celebráltak
- miséket tartottak: a Bibliát értelmezték a gyülekezetükben
- az egyház bevételei
- tized
- egyházi adó, de a korban mindenki a katolikus egyház tagja, így mindenkinek fizetnie kell
- a termény egy tizedét jelenti, a nemesek persze nem adóztak
- nagy földbirtokadományok
- az uralkodóktól és nemesektől is gyakran kapnak
- ilyenkor úgy néznek ki, mint a klasszikus földbirtokosok, jobbágyok dolgoznak a földeken
- ezek hatására az egyház hatalmas gazdagságot tudott felhalmozni
A szerzetesrendek
- a szerzetesek nem papok, hanem keresztény férfiak és nők, akik életüket Krisztusnak és az Úrnak szentelik
- a világtól elzártan, kolostorokban élnek
- vezetőjük az apát
- kialakulásának okai
- a bűnök miatti szenvedés fontos a keresztény hitben
- a szerzetesek bűnös emberi voltuk levezeklését tűzték ki célul, melyet egyéni akaratuk megtörésével, testi vágyaik féken tartásával reméltek elérni
- kezdetben a kereszténység üldözött vallás volt
- így a szenvedést, ami tehát a keresztény hit alapja a mindennapokban folyamatosan átélték a hívek
- a 4. században a kereszténység elfogadott vallás lett, majd a Római Birodalom államvallása, nem üldözött többé
- a kereszténység elfogadottá válásával a híveknek új vallásos kihívásokat kellett keresniük, hogy megéljék a krisztusi elvek szerinti életet
-
A bencések
- Szent Benedek alapítja a rendet a 6. században
- részletes szabályzatot készít, ami a szerzetesek életének egészét lefedi
- világtól elzárt közösségek jönnek létre
- a kolostorok erdők mélyén, hegyek tetején, messze a lakott településektől jöttek létre
- így könnyebb feladni az életet, elszakadni a családtól, ismerősöktől
- így könnyebb a vallásos feladatokra koncentrálni
-
- a szerzetesi élet
-
- a szabályzat szerint a szerzetesek szőrmecsuhát viseltek, mezítláb vagy saruban jártak
- 3 óránként közös imán vettek részt, hajnalban is
- alázatosnak is kellett lenni
- a fejet lehajtva kellett mindig járniuk
